A határon túli magyarság közel fele bizakodva tekint a jövőbe - legalábbis egy 1994-95-ben végzett szociológiai felmérés szerint, amelyet a budapesti Balázs Ferenc Intézet koordinálásával készült az erdélyi, felvidéki, kárpátaljai és vajdasági magyarság körében. A kutatás koordinátora Dobos Ferenc. Nagyon borúlátónak 5-15 százalékuk látta az ottani magyarság jövőjét. A legpesszimistábbak a vajdaságiak voltak. Az erdélyiek valamivel több mint egyharmada borúlátó, 5 százalékuk viszont nagyon pesszimista a jövőt illetően. A teljes - nemek, településtípus, korcsoportok, iskolai végzettség szerint reprezentatív - mintában a Felvidék 598, Kárpátalja 291, Erdély 601 és Vajdaság 459 kérdőívvel szerepel. Az adatfelvétel Felvidéken 1994 nyarán, a többi területen 1995 augusztusa és októbere között történt. A magyar nyelvű oktatás helyzete az erdélyiek többsége szerint javult a rendszerváltás kezdete óta, a vajdaságiak 90 %-a érzi úgy, hogy romlott a magyar iskolák helyzete. Az ottaniak 85 %-a szerint hasonló a negatív tendencia az anyanyelvhasználat terén is. Ezzel szemben az erdélyieknek csak egyötöde látja úgy, hogy anyanyelvhasználati lehetőségük romlott. Arra a kérdésre, hogy mit tekintenek hazájuknak, a megkérdezettek elenyésző mértékben válaszolták, hogy "a teljes magyar nyelvterületet". Hazájuknak szülőföldjüket tekintik, többségük a tágabb értelemben vett földrajzi egységet, mint Erdélyt, vagy a Vajdaságot. - A határon túli magyarok körében nem lehet számottevő baloldali irányultságról beszélni, a vajdaságiaknál ez nem éri el a fél százalékot, a legmagasabb a felvidékieknél: 5 százalék. A politizálási módszereket tekintve mindenütt "puhának" tartják politikai képviseleteik-pártjaik eszköztárát. A kárpátaljaiak közel 60 %-a szerint érdekképviseletüknek radikálisabban kellene politizálniuk, a vajdaságiaknak több mint 50 %-a mondja ugyanezt, de Erdélyben is közel 50 % ez az arány.Ugyanakkor mindenütt 20 % feletti azok aránya, akik "konformistábbak", és rugalmasabb politizálást várnak el. A legelégedettebbek a jelenlegi politizálási móddal a szlovákiai magyarok, ez valószínűleg a több magyar párttal magyarázható. Az erdélyiek nagy többsége ellenzi a magyar közösségen belül a többpártrendszert. A felmérés szerint az erdélyi magyarok több mint 50 %-a érdeklődik az átlagosnál jobban a politikai események iránt, mégis csak 40 %-a tudta, hogy az RMDSZ-ben különböző pártok és platformok működnek. A megkérdezettek 90 %-a ellenzi a platformokat. - Milyen az anyaországnak a határon túli magyarok érdekében kifejtett tevékenysége - kérdezték a kutatók. Valamennyi magyar közösség az Antall-kormány politikáját tartotta elfogadhatónak. /Erdélyben, Kárpátalján több mint 60 %, Vajdaságban közel 60 %, a korábbi és jelenlegi szocialista kormányokat szinte azonos mértékben elfogadhatatlanok. /Heti Világgazdaság, júl. 20./
1996. december 11.
A budapesti Balázs Ferenc Intézet 1994-ben történt megalapítása óta - az egyetemes magyar társadalomkutatás történetében elsőként - végez reprezentatív mintákon megvalósított összehasonlító szociológiai kutatásokat a határon túli magyarság körében. Munkatársai négy társadalomkutató műhely /TM/ keretei között végzik az adatgyűjtést. Ezek: Stúdium TM - Nagykároly /Románia/, Spectator TM - Szepsi /Szlovákia/, Spektrum TM - Beregszász /Ukrajna/ és Sensor TM - Ada /Jugoszlávia/. Az alapítási elvekről, az eddigi eredményekről, a folyó kutatásokról dr. Dobos Ferenc kutatási igazgató számolt be a vele készült interjúban. Felismerték, hogy a kárpát-medencei kisebbségben élő magyarságról eddig nem készült a közösséget teljes mértékben lefedő szociológiai felmérés. Kellően megalapozott és átfogó szociológiai kutatások híján nem beszélhetünk a kisebbségi magyarság értékrendjét tekintve az ismeretek /önismeret/ csaknem teljes hiányáról beszélhetünk, állapította meg. Az intézetet az Interetnica Alapítvány hozta létre, amely komoly áldozatot vállalt az intézeti struktúrák megteremtése érdekében. A kutatások finanszírozását támogatja a Pro Professione Alapítvány, az Illyés Közalapítvány, a most folyó asszimilációs kutatásuk költségeihez a Művelődési és Közoktatási Minisztérium is hozzájárul. A felsorolt határon túli társadalomkutatási műhelyekkel szerződéses viszonyban állnak, melynek az a lényege, hogy a magyarság egészére kiterjedő kérdezőbiztosi hálózatot működtetnek. A négy országban összesen 100-150 együttműködő vállal áldozatos /az 1994-es árakon megfizetett/ munkát. A helyi kutatásszervezők a következők: Sorbán Angéla /Nagykároly/, Jasztrebinácz János és Mirnics Károly /Ada/, Kovács Elemér /Beregszász/, Lampl Zsuzsanna és Gyurgyík László /Pozsony/. - Befejezett és - reményeik szerint - változatlan formában hamarosan megismételt, tehát időbeli összehasonlítást is lehetővé tevő értékrendkutatásaik a kisebbségi lét alapproblémáit vizsgálták. - Eddigi kutatásaik egyik legfőbb tapasztalata, hogy a határon túli magyar közösségek autonóm entitásként vannak jelen régiónk társadalmi és politikai életében. A kisebbségi magyarság közel azonos stratégiák mentén szervezi életét és próbál választ adni a folyamatos kihívásokra. A vizsgált közösségek értékrendjüket tekintve képesek azonos minőségként megjelenni mind a többségi nemzet, mind az anyaország viszonylatában. A megkérdezettek döntő többsége csupán a közösség fennmaradását elősegítő külső elemeket kész befogadni/integrálni. Ez az oka annak, hogy egyik közösség sem hajlamos a sajátjától eltérő anyaországi értékrend mechanikus átvételére. Emiatt nem találkoztak sehol a magyarországihoz hasonló mértékű baloldali értékrend /nosztalgiák/ meglétével. - Néhány szórványterületet leszámítva beolvadási tendenciákat nem regisztráltak. Mindegyik magyar közösség az eredeti identitást megőrizni kívánó túlélési stratégia mellett tette le a garast. - Erdélyi felmérésük legfőbb tapasztalata: a megkérdezettek értékrendjét a hagyományos értékek dominanciája jellemzi. Mindez nem jelenti a megrekedt, "beszűkült" kategóriát, a modernizálódással szemben nyitottak. Az erdélyi magyar értékrend lényegét érintő áltudományos tendenciák tehát felülvizsgálatra szorulnak. - A Balázs Ferenc Intézet munkájáról a Magyarság és Európa című kisebbségtudományi folyóirat hasábjain, a kisebbségi magyar lapokban és az elektronikus csatornákon keresztül már hírt adtak magukról. - Jelenleg az asszimilációt vizsgálják. Először az anyanyelvhasználat, valamint a nemzetiségi oktatás helyzetének feltérképezését tűzték célul. /Szakáts Mara: Mitikus porondon. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 4. folyt.: dec. 11./
1999. május 10.
A Romániai Magyar Szó közölte az ellenvéleményt is, ellentétben a Népújsággal, mely "nem volt hajlandó Markó Bélának írott válaszomat közölni, midőn az elnök úr tisztességtelennek minősítette platformunkat", a Reform Tömörülést, írta Borbély Zsolt Attila, aki most a törésvonalakról értekezett. A leggyakoribb megkülönböztetés, "a radikális / mérsékelt ellentétpár, amit egyesek (pl. Katona Ádám) ellenzéki / kormánypárti, mások (pl. Borbély Imre) kuruc-labanc vagy autonomista / kisebbségi politika kategória-duálokkal írnak le (Tamás Sándor)." Ez az ellentét a távlati politizálás versus nyelvi jogokra koncentráló "itt és most" politika ellentéte. Kitérőként megjegyezte, hogy "nemzetünk elleni bűnnek tartom az irredenta politikát mint démont lefesteni, mely aberráns, jogosulatlan és / vagy igazságtalan." A Balázs Ferenc Intézet felmérése szerint a Kárpát-medencei magyarság anyanemzetétől elszakított részének többsége elvárná a határok békés megváltoztatásának felvetését. Autonómia magától nem lesz, hangsúlyozta Borbély Zsolt. Sajnálatos, "hogy a hivatalos RMDSZ-vezetés 6 év alatt nem teljesítette 2 éves, felvállalt autonómiaprogramja azon pontjait sem, melyek teljesítése kizárólag a magyar politikai akarat függvényei, és nem ütköznek a román etnodiszkriminatív törvényi keretbe." "Mindenekelőtt a Nyugat felé kellett volna legkésőbb 1997 végén pontosan artikulálni problémáinkat. Hogy Clinton elnök ne azt mondja: az erdélyi magyarság problémája modell-értékűen megoldott, hanem hogy a következő megoldásra váró probléma a mienk." "A közelgő kongresszuson mód nyílik a pályakorrekcióra." /Borbély Zsolt Attila: Törésvonalak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 10./
2000. november 27.
Hét éve végez szociológiai kutatásokat Erdélyben, Felvidéken, a Vajdaságban és Kárpátalján a budapesti Balázs Ferenc Intézet. Anyagiak hiányában nem terjesztették ki a vizsgálatokat az egész kárpát-medencei magyarságra, ezért maradt ki Szlovénia, Horvátország és Burgenland. Az anyaországiak véleményének megkérdezésére pedig csak az idén adódott mód. A tanulmány során, összehasonlítva a határon túli és anyaországi véleményeket, szembesítették a politikában, sajtóban, közéletben propagált sztereotípiákat a valósággal és kiderült, hogy a vélt és valós megítélések nem minden esetben fedik egymást. Legeklatánsabb eltérést a státustörvény anyaországi fogadtatása terén tapasztalták. A köztudatban az az általános vélekedés terjedt el, hogy az anyaországiak többsége nem fogadja kedvezően a készülő jogszabályt. Ezzel szemben a közvélemény-kutatás azt mutatja, hogy az anyaországi megkérdezettek 60,7 %-a támogatja a státustörvény megalkotását, elutasítja 29,6 % és nem tud dönteni 9,7 %. A Határon Túli magyarok Hivatalánál november 24-én tartott sajtótájékoztatón nyilvánosságra hozott szociológiai felméréseket a lap ismertetni fogja következő számaiban. (Guther M. Ilona, Budapest): Integrációs esélyek és veszélyek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 27./
2000. december 1.
A budapesti Balázs Ferenc Intézet ügyvezető igazgatója, Apró István és Dobos Ferenc kutatási igazgató a Határon Túli Magyarok Hivatalánál tartott sajtótájékoztatón hozta nyilvánosságra az Intézet által hét év óta - Erdélyben, Felvidéken, Vajdaságban és Kárpátalján - végzett szociológiai felmérések részleges eredményeit a kisebbségben élő magyarság helyzetéről, összevetve ezt azokkal a kutatásokkal, melyek során az anyaországi lakosság viszonyulását vizsgálták a szomszédos országokban élő magyarsághoz. A vizsgálat a következőkre terjedt ki: I. A határon túli magyarsághoz való általános viszonyulás és a velük való anyaországi kapcsolattartás intenzitásának mértéke; II. A határon túli magyarsággal kapcsolatos kormányzati politika, HTMH, az alapszerződések, az EU-integráció, valamint az anyaországi támogatások megítélése; III. A "szomszédos országokban élő magyarokat megillető egyes kedvezményekről szóló - úgynevezett státus - törvénnyel″ kapcsolatos vélemények; IV. Vélemények az erdélyi magyar egyetem, valamint a határon túli magyarok oktatásának támogatásával kapcsolatban; V. Vélemények a nyugati magyarság státustörvényben való potenciális érintettségéről. - Az Interetnica Alapítvány által 1994-ben létrehozott Balázs Ferenc Intézet olyan civil kezdeményezésből alakult, politikailag független tudományos műhely, amely a közép-európai társadalmi viszonyok objektív kutatását tűzte ki célul, kiemelten a térség legnagyobb etnikai kisebbségének számító, Magyarország határain kívül élő magyar közösségek átfogó vizsgálatát. Az Intézet a falukutató, társadalomszervező, a kisebbségi lét mostoha viszonyait átvészelni tudó erdélyi magyar közösség megteremtésén fáradozó Balázs Ferenc nevét viseli. Partnerszervezeteik: Szlovákiából a Spectator Társadalomkutató Műhely (Pozsony), Romániából a Stúdium Alapítvány (Gyergyószentmiklós), Jugoszláviából a Sensor Társadalomkutató Műhely (Ada) és Ukrajnából a Spektrum Társadalomkutató Műhely (Beregszász). Magyarország várható EU csatlakozása - valamint a szomszédos országok valószínű kimaradása esetén - a határon túli magyarság kettősből hármas kisebbségben találhatja magát. Az érintett közösségek tagjainak, állampolgári és nemzeti hovatartozásuk elkülönülésén túl, alighanem azzal is szembe kell majd nézniük, hogy kisebbségi létük óta először az anyaországétól merőben különböző társadalmi kondíciók közé és attól huzamos ideig alapjaiban eltérő fejlődési pályára kerülhetnek. /Guther M. Ilona: Integrációs esélyek és veszélyek. Reprezentatív mintákon regisztrált határon túli és anyaországi vélemények a szomszédos országokban élő magyarság helyzetéről. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 1./
2001. február 19.
A határon túli magyarok státusára vonatkozó jogi szabályozás az idén január 22-én került közigazgatási egyeztetésre. A tervek szerint a törvénytervezet 2002. január 1-jétől lépne hatályba. A Határon Túli Magyarok Hivatala tavaly közvélemény-kutatást készíttetett a budapesti Balázs Ferenc Intézettel arról, hogy a jogszabály majdani bevezetése milyen hatással járhat a határon túli magyarság elvándorlási szándékára vonatkozóan. Ebből kiderül, hogy az erdélyi magyarok 33,3 százaléka elhagyná a szülőföldjét, ha Magyarország alkalmazná a schengeni egyezményt. Ha ez nem történne meg, akkor ez az arány 16,6 százalékra csökkenne. A tervezet legutolsó változata szerint a fontosabb kedvezményeket és támogatásokat a kultúra és a tudomány területén a művészeti és tudományos díjak adományozásának és az ösztöndíjak odaítélésének, valamint az akadémiai köztestület tagságának a határon túli magyarságra történő kiterjesztésében állapítja meg. Biztosítják a könyvtári szolgáltatások igénybevételét, az oktatás területén pedig a felsőoktatási részképzést és a kihelyezett tagozatokon folytatott tanulmányok megkezdését, a diákigazolvány kibocsátását, a pedagógusok továbbképzését, a szaktárgyi versenyeken való részvétel lehetőségét. A törvény hatálya alá eső személyek évente három hónapos, automatikus engedélyezési eljárás vagy regisztrálás melletti munkavállalási jóváhagyást kaphatnak. A 6 évesnél fiatalabbak és a 65 évesnél idősebbek ingyenesen utazhatnak a magyarországi távolsági busz- és vonatjáratokon, míg mások évente négyszer 90 százalékos utazási kedvezményben részesülhetnek. A Magyarországon nyújtandó egészségügyi ellátás meghatározott szolgáltatásait alapítványi támogatással vehetik igénybe a jogalanyok. /Rais W. István: A határon túli magyarokról szóló törvénytervezet. Ösztönöznék a szülőföldön maradást. = Bihari Napló (Nagyvárad), febr. 19./
2001. április 24.
Ápr. 13-án azt olvashattuk, hogy az RMDSZ és a Nagy-Románia Párt a költségvetési vitában a kormánypárttal szavazott. Az RMDSZ szavazataiért cserébe tízmilliárd lejjel növelték az etnikumközi tanács költségvetési támogatását, a kézdivásárhelyi szülészet építésére szánt összeget és az ifjúsági és sportminiszter rendelkezésére álló összegből hatmilliárd lejt különítettek el a csíkszeredai műjégpálya felújítására. Olyan támogatások megadásáról van szó, amelyek megkerülhetetlen állami feladatot jelentenek, állapította meg Kincses Előd. A Balázs Ferenc Intézet felmérést készített arról, hogy ki döntse el, ki a státusmagyar. Valamennyi határon túli politikai-társadalmi szervezet közül az erdélyi kapta a legkisebb bizalmat, 26,7 százalékot, a felvidéki 32,7, a kárpátaljai 33,1 és a vajdasági 30,2 százalékkal szemben. Erdélyben a legtöbben (41,3 százalék) történelmi egyházainkra bíznák a kérdés eldöntését. Ezeknek a számoknak az ismeretében nem lehet csodálkozni azon, hogy a 131 tagú SZKT mindössze 60 tagjának szavazata mellett - tehát határozatképtelenül! - 31 "közjegyzői" szavazattal döntött a belső választások évekkel való elhalasztása mellett. Egy olyan szervezet, amelynek vezetői sorozatosan megsértik az alapszabályzatot és mit sem törődnek programjának életbeléptetésével, nem lehet a romániai magyarság hiteles érdekképviselete, szögezte le Kincses Előd. /Kincses Előd, Marosvásárhely: Adtak-e egy tál lencsét? = Erdélyi Napló (Nagyvárad), ápr. 24./
2001. június 15.
A szomszédos országokban élő magyarokról szóló törvény lényegesebb módosításairól Németh Zsolt politikai államtitkár és Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke tartott sajtótájékoztatót jún. 13-án Budapesten. Az MSZP módosító javaslatai közül mintegy 20-at építettek be a törvénybe, köztük számos koncepcionális jellegűt. A szocialista párt elnöksége támogatja, hogy a frakció megszavazza a státustörvényt. A határon túli legitim magyar szervezetek egyöntetűen kifejezésre juttatták támogató álláspontjukat, mely nélkül e törvény nem születhetett volna meg. - Megerősítették, hogy a határon túli magyar saját nyilatkozatával tanúsíthatja magyarságát. Nem csak a magyar állam dönt arról, ki kap magyar igazolványt.- Az EU-ban teret hódít a határokon átívelő közszolgáltatások biztosítása. A törvény létrehoz egyfajta státust, de ez nem jelent közjogi viszonyt. Szabó Tibor, a HTMH elnöke további konkrét módosító javaslatokról tájékoztatott, továbbá a törvény fogadtatásáról a határon túli magyarság körében a Balázs Ferenc Intézet felmérése alapján. A volt Szovjetunió, Csehszlovákia, Jugoszlávia nem szomszédos tagállamaiban élő magyarokkal kapcsolatban utalt arra: esetükben megfogalmazódott egy olyan javaslat is, hogy amennyiben van lakóhelyük a most szomszédos országokban, akkor ők is élhetnek a törvény által biztosított kedvezményekkel. "Nem állandó lakhelyről van szó. Ha be tudnak jelentkezni az eredeti szülőföldjükön, családi vagy egyéb kapcsolataik révén, akkor ez a törvény rájuk is vonatkozhat. Ez gyakorlatilag áthidaló megoldás arra vonatkozóan, hoyg miként tudjuk őket is arra ösztönözni, hogy eredeti szülőföldjükön tartsák meg kapcsolatrendszerüket". Két fontos új elemre is felhívta a figyelmet a törvényből. Az egy Az egyik: ösztöndíjrendszer mindazon fiatalok számára, akik szülőföldjükön tanulnak felsőoktatási intézményekben. Függetlenül attól, hogy magyarul vagy az adott állam nyelvén tanulnak, magyarországi ösztöndíjat kérhetnek és kaphatnak. A másik a magyar nyelvű felsőoktatás segítését szolgálja olyan szervezetek támogatásának kilátásba helyezésével, amelyek közreműködnek abban, hogy magyarországi tanárok a szomszédos országok egyetemein tanítsanak. A magyar két részből fog állni. Egyrészt egy biztonsági okmányból, olyan plasztikkártyából, amilyet a magyarországi hatóságok állítanak ki személyi igazolványként. A másik egy ehhez csatlakozó könyvecske, amelyek a kedvezmények igénybevételét tartja nyilván. Az igazolvány kétnyelvű lenne. "Első alkalommal valósul meg Magyarországon egy olyan igazolványtípus - mondta Szabó Tibor -, ahol a szomszédos országokban élő magyarok családi- és utóneve az adott ország hivatalos nyelvén és magyarul is minden esetben megjelenik. Ugyanez érvényes a születési helyre, lakhelyre vonatkozóan." /Zárószavazás előtt a státustörvény. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 15./
2001. június 15.
A Balázs Ferenc Intézet munkatársa, Dobos Ferenc Budapesten, a Határon Túli Magyarok Hivatalában jún. 14-én mutatta be azt a szociológiai kutatást, amit a határon túli (erdélyi, felvidéki, kárpátaljai és vajdasági) magyarok körében végeztek a tervezett státustörvény előírásaival kapcsolatosan. Az intézet összehasonlító vizsgálata szerint a készülő törvény hatására csupán az Erdélyből származók közül vállalnának többen Magyarországon munkát. A tervezett kedvezmények közül a legfontosabbnak a nemzeti vízumot tartják, második helyen az egészségügyi ellátás szerepel. Az erdélyiek a jövőben a magyar kormánytól elvárnák a kettős állampolgárság megadását. - Az intézet áprilisban végzett és a múlt évi kutatással összehasonlított munkája szerint 2000-hez képest átlagosan 10 százalékkal többen igényelnék a magyar igazolványt. Így Erdélyben a megkérdezettek 93,2 százaléka (2000-ben 80,8 százalékuk), Felvidéken 73,1 százaléka (2000-ben 64,8 százalékuk), Kárpátalján 93,2 százaléka (2000-ben 86,5 százalékuk), míg Vajdaságban 87,2 százaléka (2000-ben 79,9 százalékuk) kérne a magyar állam által kibocsátott okmányt. Az erdélyiek (de a többi régióban élő magyarok is) legfontosabbnak a nemzeti vízumot tartották, a második helyen az egészségügyi ellátás van (Kárpátalja és Vajdaság is hasonlóan gondolja), a harmadik a magyar iskolába íratott gyermek szülőföldön való támogatása, negyedik az utazási kedvezmények, ötödik a munkavállalás, hatodik a magyar iskolába járó diákok számára igazolvány, a hetedik a kulturális intézmények látogatásának biztosítása és nyolcadik a felsőoktatási részképzés. - A schengeni határok lezárása esetén Erdélyből a megkérdezettek 19,42 százaléka (2000-ben 21,4 százaléka) szeretne áttelepedni, a státustörvény hatályba lépése esetén pedig csupán 8,34 százalékuk (11,3 százalék 2000-ben). /Vass Enikő: Legfontosabb a nemzeti vízum. Szeretnének kettős állampolgárságot is. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 15./
2001. július 14.
A közvélemény-kutatás szerint az RMDSZ a parlamenti választások után bő hat hónappal bizalomnak örvend választói körében. Ettől függetlenül vannak személyek, körök, amelyek nyíltan is azt állítják, hogy az RMDSZ vezetősége téves utakon jár. Erről kérdezte Gyarmath János Markó Bélát, az RMDSZ elnökét. Markó Béla a budapesti Balázs Ferenc Intézet áprilisban a Kárpát-medencei magyarság körében megejtett felmérését említette, amely szerint az RMDSZ-nek nagyon nagy, jóval több mint 90 százalékos a támogatottsága választói bázisában. Az elégedetlenség forrását nem nehéz megtalálni, kötődik Románia általános gazdasági és társadalmi helyzetéhez. Az emberek, magyarjaink elégedetlenek a bérekkel, a vészesen kis nyugdíjakkal, azzal, hogy esetleg munkához sem jutnak. A román-magyar viszony sem felhőtlen. A román kormánypárttal történő megbeszélés során megvonták a mérleget. Voltak fontos eredménye: a közigazgatási, majd az ingatlanok sorsát rendező törvény elfogadása, a földtörvény, a Sapientia magánegyetem alapítási lehetőségének megadása. Az RMDSZ felvetette, hogy a helyi közigazgatási törvény alkalmazása, elsősorban az anyanyelv-használat tekintetében akadozik, megkésett az ingatlan-visszaadási törvény alkalmazási normáinak közzététele. A földtörvény további korrekciókra, finomításokra vár. Egyedül Markó Béla harminc egyeztető tárgyaláson vett részt, szakemberekkel együtt. - A területi szervezetek között viszont sokszor nem volt jó a viszony: az RMDSZ több szakemberét elbocsátották. A kormánypárttal abban állapodtak meg, hogy marad minden a régiben: egyik fél sem mondja fel az egyezséget. Az RMDSZ támogatja a kormánypártot euroatlanti integrációs szándékában. /Gyarmath János: Kovásznán nem köteleztük el semmiben magunkat. Exkluzív interjú MARKÓ BÉLA szövetségi elnökkel. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 14./
2002. február 4.
A Balázs Ferenc Intézet 2001. nov. 5-e és 18-a között végezte legújabb reprezentatív mintán megvalósított szociológiai adatfelvételét a magyarországi felnőtt korú lakosság körében a megkérdezettek határon túli magyarsághoz való viszonyáról. A mostani kutatás során az Intézet kérdezőbiztosai 1006 véletlenszerűen kiválasztott 18 év feletti magyar állampolgárt kerestek fel személyesen otthonukban, az ország 138 vidéki településén és a főváros 23 kerületében (utóbbiakban a kerületekre nézve lélekszámarányosan). Összességében elmondható, hogy a szomszédos országokban élő magyarsággal kapcsolatos közéleti kérdéseket a magyar választópolgárok többsége továbbra is figyelemmel kíséri. A magyarországi megkérdezettek a felvidékiek, különösen pedig az erdélyiek és kárpátaljaiak helyzetét az egy évvel korábbinál rosszabbnak, vagy lényegesen rosszabbnak tartják, s csupán a háborús időszakot túlélt vajdaságiak körülményeit ítélték relatíve jobbnak a 2000-es állapotokhoz képest. A határon túli vendégmunkások jelenlétével kapcsolatos félelmeket a magyarországi lakosság többsége nem osztja. Az Orbán-kormány kisebbségvédelmi politikájának pozitív megítélése nagyságrendileg (14,8%-kal) megnőtt: azzal részben vagy egészében a megkérdezettek közül minden második egyetért (51,2%), az azt ellenzők részaránya pedig alig haladja meg a 10%-ot. A HTMH kisebbségvédelmi politikájának megítélése: 2001 novemberében a hivatal munkájával elégedettek részaránya már több mint kétszeresen meghaladta az egy évvel korábban regisztrált szintet. A határon túli magyarság érdekeinek felvállalását és képviseletét a magyarországi felnőtt korú lakosság túlnyomó többsége továbbra is támogatja, sőt néhány vonatkozásban az eleve magas támogatottság tovább növekedett. Néhány százalékkal nőtt ugyan azok részaránya, akik a támogatások nagyságát túlzottnak tartják, illetve egyáltalán nem tartják szükségesnek (összesen 45%), hozzájuk képest azonban továbbra is néhány százalékponttal nagyobb részarányt képviselnek azok, akik szerint a támogatások mértéke megfelelő, illetve kevesebb annál, amit Magyarország jelenlegi gazdasági helyzete lehetővé tenne (48,7%). A határon túli magyarok sorsa iránt kevésbé nyitottnak bizonyult választók — az MSZP hívei (29,4%), kiugró mértékben pedig az SZDSZ-re voksolók (34,5%) — találhatók azok között, akik semmilyen kedvezményt nem juttatnának a határon túli magyarságnak. Az egy évvel korábbi elutasító véleményhez képest (32,3%) a legális munkavállalás engedélyezését elutasítók részaránya mintegy 6%-kal csökkent (26,4%), így elmondható, hogy jelenleg csupán minden negyedik megkérdezett ellenzi, hogy a határon túli magyarok a törvényben rögzített feltételek mellett munkát vállaljanak Magyarországon. Míg 2000 nyarán még csupán 13,7%-ot tett ki a magyar állampolgárokéhoz hasonló mértékű utazási kedvezmények mellett voksolók részaránya, mára az ekképpen vélekedők száma megkétszereződött (26%). /Magyarországiak viszonya a határon túli magyarsághoz. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 4./
